Pár napja voltam a Csillagánizsba és megtanultam menő Macaron-okat gyártani.
Nyáron mikor Párizsban a nyári egyetemen okosodtam, akkor kóstoltam először ezeket a kis francia csodákat. Nyaammmm.. Észbontóan finomak! Rögtön rákerestem, hogy hogyan tudnám otthon is elő állítani őket.. Blogok hada, receptek sokasága fogadott ezzel a témával kapcsolatban és mindegyik úgy kezdte, hogy ez egy roppant precíz és nehezen elkészíthető sütike. Sőőt ősszel a WAMP Spájz-on is kostoltam egyet, ahol megemlítettem,hogy nagyon szemezek azzal, hogy kiprobálom, erre a hölgyike csak annyit reagált ne csodálkozzak, és ne lepődjek meg ha az első pár alkalommal a kukában végzi a művem. Hát köszi szépen a bizalmat :P
Úgy,hogy elmentem és megtanultam a Macaron készítés minden csínyát bínyját.. Kíváncsi voltam, tényleg annyira nagy ördöngössége vagy csak mindenki túl misztifikálja.. Hát nem mondom, nem olyan egyszerű mint gondoltam, de azért nem egy elkészíthetetlen csoda :)
Hamarosan jövök a tapasztalatokkal és a képekkel....
/ A Macaron Mánia elnevezést a Csillagánizs adta : www.csillaganizs.com /
2012. január 28., szombat
2012. január 24., kedd
Ajánlás
Ajánlom mindenki figyelmébe az alábbi HVG-s cikket :
A cikk innen lett másolva : http://hvg.hu/gasztronomia/20120123_mi_van_reklamok_mogott
A cikk innen lett másolva : http://hvg.hu/gasztronomia/20120123_mi_van_reklamok_mogott
Mi van a reklámok mögött? Megpróbáljuk kideríteni
A tojás tanyasi, a csirke kukoricás, a kenyér teljes kiőrlésű, a chips sütőben sütött, a répa pedig bio. Ugye ismerjük ezeket az imázsteremtő jelzőket, amelyek az egészséges étkezés képzetét keltve elhitetik velünk, hogy tudjuk, mi van a tányérunkon. A szakértők szerint azonban az élelmiszer-marketing sokszor hamis ködösítés, és egyre nagyobb a szakadék a képzelet és az élelmiszer-ipari valóság között. Mi van a mesék és reklámok mögött?
Nézzünk szembe a valósággal, javasolja Maartje Somers szakíró, figyelmeztetve, hogy a csalódás szinte determinált. Manapság minden trendi ételnek, hozzávalónak, receptnek van egy története, és ez a mese mindig kedvünkre való. Hiszen arról szól, hogy az adott élelmiszer „természetes”, „eredeti”, de legalábbis az „egészségre jótékony hatással” van. Nincs hiány a szabadon legelésző, boldog állatokat és boldog embereket felvonultató élelmiszerreklámokban, és a sztárszakácsok is hasonlóan lelkes mesélők lettek. A szupermarketek polcai roskadoznak az „eredeti recept” szerint készült ételektől, jó néhányuk valamelyik sztárstéf vagy gasztroceleb ajánlásával került a köztudatba. Sorolhatnánk magyar példákat is, de az megér egy külön cikket... Vegyük Jamie Olivert példának, aki toszkán tésztaszaggató asszonyokkal fotóztatta magát, és a tradicionális olasz konyháról írt szakácskönyvet, miközben nagyüzemekben előállított tésztát és paradicsomszószt forgalmaz a saját neve alatt, és tíz évig az egyik legnagyobb angol szupermarket-hálózat arca volt.
 |
Nem csak Jamie hipokrita, mindannyian fogaskerekei vagyunk a rendszernek. Szívesen hallgatjuk ezeket a történeteket, miközben egyre több nagyüzemi készételt és feldolgozott élelmiszert vásárolunk. Egyrészt kényelmi szempontból, másrészt gazdasági okokból. Ha a ma embere a betevőjére fordított összeget tovább szeretné csökkenteni, akkor tömegcikkeket vásárol, de szereti illúziókba ringatni magát, hogy abból viszont a „legjobbat”.
Pedig olcsón ritkán lehet jót előállítani. S persze, tudjuk is, csak szemet hunyunk afelett, hogy egy-egy reklám szövege hamis, legalábbis megtévesztő, és a jelzőknek, szlogeneknek valójában nem sok köze van az ételünk eredetéhez. Tudjuk, hogy a tészta, amit megveszünk – legyen akárhány tojásos is – nagyüzemi, és a mai világ kémiai, technikai és logisztikai tudásának a keveréke. Amit azonban nem tudhatunk, az ennek a jelenségnek a mértéke, és hogy pontosan mekkora is a pr-történet és az ipari valóság közti különbség.
Malac a tejszínhabban
A témában Christien Meindertsma készített nemrég egy figyelemre méltó könyvet. A PIG 05049 egy malac feldolgozásának a története (a címben szereplő szám a malac nyilvántartási száma), ahogyan az a vágóhídról az asztalunkra kerül, és még jó néhány más helyre. Az eredmény elképesztő, hiszen a karaj, a hurka, a kolbász mellett a malac testrészei a kenyér, a péksütemény, a halas készételek, a tejszínhab, a sör és a bor adalékanyagai lettek. Nem kis csattanó, hogy PIG 05049 nem élelmiszer-ipari vonatkozásban is reinkarnálódik, porcelán, munkakesztyű, papír és pisztolygolyó is készül belőle.
Az ételek hamisítása, tartósítása az egymásból nyert adalékanyagokkal, és különböző kemikáliákkal teljesen legális folyamat évek – sőt évtizedek – óta. Az angol tényfeltáró újságíró, Felicity Lawrence már 2004-ben számot adott néhány komoly élelmiszer-ipari visszásságról, amikor a Not on the Label című könyvében végigkövetett pár élelmiszer-gyártási folyamatot. Az írónő disznóból származó proteint talált a halal – muzulmán vallási, tisztasági előírás szerinti – vágással hirdetett csirkemellben (mert a disznóprotein jobban megköti a húsba pumpált vizet és a hús ezáltal többet nyom), marhaszármazékokat a jórészt hinduk által kedvelt készételekben, és felfedezte, hogy a gyerekeknek szánt csirkefalatoknak a jó része csupán csirkebőr.
A visszásságok Lawrence szerint azért történhetnek meg, mert a szabályozás elavult és könnyen kijátszható. A csomagoláson például elég feltüntetni az adott étel összetevőit, de az összetevők eredetét már nem szükséges megmagyarázni. A baracklé 40 százaléka víz és 60 százaléka gyümölcsvelő, de a gyümölcsvelő vajon milyen adalékokkal készült?
 |
Ez pedig egy nagyon fontos tényező elhallgatása, hiszen ezek az adalékok, nem csak más ételből nyert ártatlan összetevők, hanem szintetikus kemikáliák is lehetnek. Emlékezzünk csak a 2008-as kínai bébitápszer-botrányra, amikor melamin (mérgező, a műanyagiparban használt szerves vegyület) került a csecsemőknek szánt tejporba, hogy az „fehérjedúsabbnak” hasson. A szakértők szerint a melamin mikromennyiségben (0,2 mg/kg az EU határ) a szervezetbe jutva nem okoz egészségkárosodást, ám nagy mennyiségben életveszélyes vesebetegséget okoz. Több csecsemő meghalt vagy életre szóló egészségkárosodást szenvedett, a világ pedig – egy kis időre – visszavonta a bizalmát a kínai élelmiszerpiactól. Amit azonban kevesen tudnak, hogy a melamin az európai piacokra szánt cukorkákban is feltűnt (Tesco White Rabbit Cream Candies). Emellett a vegyület mellett pedig még számos olyan kémiai anyagot használ az élelmiszeripar, amellyel csak kis mennyiségben birkózik meg a szervezetünk.
Az élelmiszeripar bugyrai tehát követhetetlenek, a dollár-multimilliomos világvállalatok pedig semmitől sem riadnak vissza az élelmiszer-előállítás hatékonyságának, és a költségek csökkentésének érdekében.
Néhány szakértő szerint azonban a globális élelmiszeripar mumusítása igazságtalan dolog, hiszen ez a világtörténelem egyik legnagyobb sikere. A II.világháború óta a termelés több mint a duplájára növekedett, a kukoricából és a szójából nyert ömlesztett ételek csökkentették a költségeket és ezáltal az éhezést. Az állattartás gépesítése által mindenkinek hús kerülhet az asztalára. Vaclav Smil demográfus szerint ha nem találták volna fel a műtrágyát (ami erősen környezetszennyező) a jelenlegi világnépesség kétötöde éhen halt volna, és ez óriási kontraszt ahhoz képest, hogy a mai globális élelmiszeripar több mint 3 ezer kalóriát állít elő naponta és egy főre lebontva. Megfelelő elosztással egyetlen embernek sem kellene éheznie, miközben a válság előtt volt egy időszak, amikor a túlsúlyos emberek többen voltak a földön az éhezőknél.
A színes zacskók illúziója
Ezek a szószólók azt is hangoztatják, hogy az éhezés nem választás kérdése, az evés azonban igen, és az a mi hibánk, hogy mindenből sokkal többet fogyasztunk, mint amennyit kellene. Tény, hogy az USA-ban az elhízás olyan méreteket öltött, hogy a cukorbetegségből életmód lett, és Nagy-Britannia is szorosan ott kullog a tengerentúliak mögött. Európa úgy, ahogy van dobogós – itt minden negyedik ember túlsúlyos – és a feltörekvő gazdaságok (Latin-Amerika, Kína) is sajnálatosan követik a nyugati étkezési trendeket.
Az előbb a választásról volt szó, ám ez sokszor hamis illúzió. A történetet, hogy a városi gyermek lilának képzeli a tehenet, a Milka csoki reklámja miatt, talán mindenki ismeri. Az USA-ban azonban a gyerekek többsége nem ismeri fel a répát, és egy alma vagy egy uborka kuriózumnak számít, mert minden színes zacskókból, konzervekből és tégelyekből kerül az asztalra. (A közelmúltban egy magyar tévécsatorna összeállításából is kiderült, hogy csak azok a gyerekek ismernek többféle zöldséget, gyümölcsöt, akik ökoóvodába járnak – a szerk.) Ez a tendencia egyre terjed, és már a fejletlenebb, szegényebb országokban is megtalálta az útját az olcsó, ömlesztett készétel, míg a friss gyümölcs és zöldség egyre drágul. Kialakulóban van egyfajta élelmiszer apartheid rendszer, ahol a gazdag emberek friss és egészséges ételeket esznek, míg a szegények egyszerre túl kövérek és alultápláltak, mert magas energiaértékű ételeikben kevés a tényleges érték.
Mit tehetünk?
A bölcsek köve persze egyetlen szakértő birtokában sincs, mint ahogy a közös pénztárca sem. A megoldásról legfeljebb vitatkozhatunk. Már az is nagy dolog,ha megpróbáljuk kideríteni, mi van a reklámok mögött. Vonzó alternatíva, hogy a hagyományos, tradicionális termelési szokásokhoz való visszatérés lenne az egyik megoldás. A világ politikusainak egy része azonban azt gondolja, hogy a kistermelő gazda soha nem lesz képes versenyezni az óriásvállalatokkal és az agrárgazdaság globális tényezőivel. Olyan nincs, hogy csak méltányos kereskedelem legyen, valószínű, hogy egy becsületes élelmiszer-ipari vállalkozás nem élné túl a kiélezett élelmiszerversenyt. A világpiacon három vállalat irányítja a vetőmagpiacot, négy monopolista tényező a gabona és az olajos-magvak vételi és eladási stratégiájában, és a mindenható szupermarket konglomerátumok egyre csak nyomják lefelé az árakat.
 |
Próbálkozások azért vannak, és óriási a hangsúly az egyéni választáson. A helyi élelmiszerek előnybe részesítése, és a biogazdálkodás nagy divat lett. Már évek óta működnek olyan mozgalmak, mint a Fair Trade, amelyben a vásárló ad jobb árat a termelőknek azzal, hogy szembeszáll a szupermarketek árleszorító tendenciáival, és garantált forrásból vásárol. Egyre-másra élednek más megmozdulások is. Ma már a gazdaságok életben tartásának az elősegítésére örökbe fogadhatunk almafát (Biologica) vagy akár farmállatokat is, csatlakozhatunk közösségi kertészetekhez. Megint népszerű lett a „szedd magad” mozgalom és ezzel együtt a saját otthoni élelmiszer feldolgozása (befőzés, tartósítás) is. A városkörnyéki, zöldövezeti háztartásokba ismét visszatért a mini gazdálkodás: csirketartás a hátsó kertben és a hobbikertészetben termesztett zöldség-gyümölcs. Ám még a városi lakások teraszain, ablakaiban termesztett fűszernövény is kicsi, de jelentős lépés. A természetes alapanyagokhoz való visszatérés végre egy jó divat.
Megoldás lehet az ipari technológiákkal kapcsolatos tudatlanság felszámolása, az ételek igazi történetének a megismerése, az illúziók és a valóság közötti szakadék szűkítése is. Az olyan cikkek, könyvek, mint a fent említett tényfeltáró munkák segíthetnek a tisztá(bba)n látásban, és a felismerésben, hogy az árnál fontosabb a minőség, a kevesebb több lehet. S talán így könnyebben változtatunk vásárlási szokásainkon. Hogy akkor kevesebbet, de igazit fogunk enni? Legfeljebb kevesebb fogyasztó csodaszer és multifunkciós étrendkiegészítő fordul meg a háztartásunkban, s ritkábban megyünk a háziorvoshoz receptért. Sokat spórolhatunk vele.
2012. január 19., csütörtök
Egyszerűen Nagyszerű
Tegnapi napot tanulással töltöttem. Konyhát csak a kávék erééig látogattam meg.. Borzasztó, amikor az ember úgy igazán tanul..egy frankó zombit alkottam tegnap magamból, és ezen még a kávé sem segített, pedig úgy imádom a kávékat :)
Annyira belemerültem a tanulásba, hogy elfelejtettem tegnap enni és erre csak akkor eszméltem rá, mikor Ádám haza jött és kinyitotta majdnem üresen álló hűtőnket. Sajnos az ő vacsora iránti éhségét az se enyhítette, hogy boci szemekkel pillogtam rá ,hogy bocsi ma egyáltalán nem , vagy legalább is kulturált vacsi ugyan nem lesz.. :)
Ilyen helyzetekben előszeretettel gyártunk melegszendvicseket, de gondban voltunk mert itthon csak kenyér, lilahagyma , koktél paradicsom és mozzarella volt... Nah persze fűszerek és a gondosan nevelgetett petrezselyem az ablakban..
Nálam valahogy nem bírják a fűszernövények, hiába locsolom, az ablakban vannak, bár ugyan a lakás "legfényesebb" pontján helyeztem el őket, nem mondanám, hogy baromi sok fényt kapnának. Szóval ezt a kis petrezselymet nagy becsben tartom és nevelgetem már Két Hete sőt a Hobby Boltból kapott egy szép zöld szalagot amivel felkötöttem !!! :) Drukkoljon neki mindenki,hogy megmaradjon,mert szegénykém konyulgat rendesen.
Visszatérve a szendvicsre, nem volt otthon más mint ezek.. Így egy életünk, ebből dobtunk össze egy fantasztikus melegszendvicset :) Magam sem hittem,hogy ennyire nagyon finom lesz.
Annyira belemerültem a tanulásba, hogy elfelejtettem tegnap enni és erre csak akkor eszméltem rá, mikor Ádám haza jött és kinyitotta majdnem üresen álló hűtőnket. Sajnos az ő vacsora iránti éhségét az se enyhítette, hogy boci szemekkel pillogtam rá ,hogy bocsi ma egyáltalán nem , vagy legalább is kulturált vacsi ugyan nem lesz.. :)
Ilyen helyzetekben előszeretettel gyártunk melegszendvicseket, de gondban voltunk mert itthon csak kenyér, lilahagyma , koktél paradicsom és mozzarella volt... Nah persze fűszerek és a gondosan nevelgetett petrezselyem az ablakban..
Nálam valahogy nem bírják a fűszernövények, hiába locsolom, az ablakban vannak, bár ugyan a lakás "legfényesebb" pontján helyeztem el őket, nem mondanám, hogy baromi sok fényt kapnának. Szóval ezt a kis petrezselymet nagy becsben tartom és nevelgetem már Két Hete sőt a Hobby Boltból kapott egy szép zöld szalagot amivel felkötöttem !!! :) Drukkoljon neki mindenki,hogy megmaradjon,mert szegénykém konyulgat rendesen.
Visszatérve a szendvicsre, nem volt otthon más mint ezek.. Így egy életünk, ebből dobtunk össze egy fantasztikus melegszendvicset :) Magam sem hittem,hogy ennyire nagyon finom lesz.
Képre kattintva olvasható lesz a recept.
2012. január 18., szerda
Miért pont Emlékek Konyhája?
Az egész karácsonnyal kezdődött...
Az utóbbi egy évben komolyan rá kaptunk sütésre főzésre a húgommal, folyamatosan fejlesztettük magunkat és okosodtunk különböző tanfolyamokon.
Jött a Karácsony , és lázasan törtem a fejemet vajon mivel lephetném meg a húgomat Karácsonyra. Mindenféleképpen valamilyen gasztronómiához kapcsolódó dolgot szerettem volna.. És akkor eszembe jutott..
Sajnos az egyik imádott nagymamánk pár éve meghalt, aki zseniálisan sütött, főzött. Minden egyes falatban ott volt az Ő gondoskodó szeretete.. .És a meggyes pitéje? Az a fantasztikus meggyes pitéje.. Senki de senki nem tudott úgy pitét sütni ahogy Ő! Mielőtt meghalt volna megkaptam tőle a mennyei pitének a receptjét, de sajnos halálát kővető káoszban és bánatban nyoma veszett, a receptes füzetével együtt..
Teltek múltak az évek mikor megtaláltuk a receptes füzetét a Keresztmamámnál, akkor készítettem a receptekről pár képet, majd ismét valakinél nyoma veszett..
Tavasszal határoztuk el Ádámmal , hogy elkezdjük közös kis életünket. A nagy pakolás és csomagolás közepette megtaláltam a pite receptet. Én még úgy egy papír fecninek nem örültem mint akkor ott :)
Jött a Karácsony és eszembe jutott a receptes füzetről készített képek és a pite recept.
(Pitét egyébként karácsonykor megsütöttem és osztatlan sikert aratott:) Remélem valamelyik családtagom,mondjuk Csilla?! vagy Húgi?! lefotozta mert sajnos én nem :(.. )
Elhatároztam,hogy elkészítem a húgomnak Karácsonyra, könyv formátumban. A könyv szerkesztése közben rájöttem, hogy a legtökéletesebb az lenne ha a családban forgó összes kedvenc recept belekerülne ,azok amik az adott rokonra, barátra, ismerősre jellemző volt.
"A családot a nők tartják össze. Így volt ez kétszáz éve, és így van ez most is. A férfiak is tudnak főzni, manapság már szeretnek is, de a családot mégis az édesanya eteti. Tőle kapjuk az első falatokat, az ő főztjén nevelkedünk, a családi asztalnál szeretünk vagy utálunk meg ételeket egy életre. A nők azok, akik továbbadják a titkokat, a recepteket. És nem csak az anya a lányának, de a nagymama is az unokának, és az anyós is a menyének. Úgy érzem, a családi ünnepek, hétvégi ebédek tesznek azzá, amik vagyunk..."
Így lett a könyvem és a blogom címe : Emlékek Konyhája
Az eltűnt receptes füzet hol létét máig homály fedi......Valamelyik családtagunknál ott lapul...Nah de kinél?!
Arról, hogy miért is írok blogot arról már készítettem egy posztot, amit ITT olvashattok. :)
A fent említett idézet innen származik :http://fuszereslelek.blog.hu/2011/10/27/holokauszt_szakacskonyv
Az utóbbi egy évben komolyan rá kaptunk sütésre főzésre a húgommal, folyamatosan fejlesztettük magunkat és okosodtunk különböző tanfolyamokon.
Jött a Karácsony , és lázasan törtem a fejemet vajon mivel lephetném meg a húgomat Karácsonyra. Mindenféleképpen valamilyen gasztronómiához kapcsolódó dolgot szerettem volna.. És akkor eszembe jutott..
Sajnos az egyik imádott nagymamánk pár éve meghalt, aki zseniálisan sütött, főzött. Minden egyes falatban ott volt az Ő gondoskodó szeretete.. .És a meggyes pitéje? Az a fantasztikus meggyes pitéje.. Senki de senki nem tudott úgy pitét sütni ahogy Ő! Mielőtt meghalt volna megkaptam tőle a mennyei pitének a receptjét, de sajnos halálát kővető káoszban és bánatban nyoma veszett, a receptes füzetével együtt..
Teltek múltak az évek mikor megtaláltuk a receptes füzetét a Keresztmamámnál, akkor készítettem a receptekről pár képet, majd ismét valakinél nyoma veszett..
Tavasszal határoztuk el Ádámmal , hogy elkezdjük közös kis életünket. A nagy pakolás és csomagolás közepette megtaláltam a pite receptet. Én még úgy egy papír fecninek nem örültem mint akkor ott :)
Jött a Karácsony és eszembe jutott a receptes füzetről készített képek és a pite recept.
(Pitét egyébként karácsonykor megsütöttem és osztatlan sikert aratott:) Remélem valamelyik családtagom,mondjuk Csilla?! vagy Húgi?! lefotozta mert sajnos én nem :(.. )
Elhatároztam,hogy elkészítem a húgomnak Karácsonyra, könyv formátumban. A könyv szerkesztése közben rájöttem, hogy a legtökéletesebb az lenne ha a családban forgó összes kedvenc recept belekerülne ,azok amik az adott rokonra, barátra, ismerősre jellemző volt.
"A családot a nők tartják össze. Így volt ez kétszáz éve, és így van ez most is. A férfiak is tudnak főzni, manapság már szeretnek is, de a családot mégis az édesanya eteti. Tőle kapjuk az első falatokat, az ő főztjén nevelkedünk, a családi asztalnál szeretünk vagy utálunk meg ételeket egy életre. A nők azok, akik továbbadják a titkokat, a recepteket. És nem csak az anya a lányának, de a nagymama is az unokának, és az anyós is a menyének. Úgy érzem, a családi ünnepek, hétvégi ebédek tesznek azzá, amik vagyunk..."
Így lett a könyvem és a blogom címe : Emlékek Konyhája
Az eltűnt receptes füzet hol létét máig homály fedi......Valamelyik családtagunknál ott lapul...Nah de kinél?!
Arról, hogy miért is írok blogot arról már készítettem egy posztot, amit ITT olvashattok. :)
A fent említett idézet innen származik :http://fuszereslelek.blog.hu/2011/10/27/holokauszt_szakacskonyv
2012. január 17., kedd
Fejedelmi Vacsora : Orosz Пельмени
пельмени magyarosabban Pilményi az egyik kedvenc orosz ételem,szerencsére Ádi is imádja így nem telik el úgy egy hónap,hogy ne ennénk ilyet.
Szüleimnek hála gyerek korom nagy részét Oroszországban, Szent Péterváron töltöttem. Dupla haszon mert megtanulhattam perfektül oroszul ( kis önfényezés, sose árt az ember lelkének így a vizsgaidőszak kellős közepén.... pláne ha saját maga írja le :P ) plusz egy csomó orosz receptem van amit folyamatosan elkészítek és megosztok veletek.
Így Bencus tegnapi kívánsága és a saját boldogságom alapján ma Pilményi lesz a vacsi:) ( Bencus fagyasztottam neked egy nagy adagot, ha találkozunk megkapod ;)
Hétfőn mindenki drukkoljon nagyon nehéz vizsgám lesz ;) De utána megyek a Csillagánizsba Macaron-ozni. Amiről majd egy külön bejegyzést írok.. Alig várom már!!! :)
2012. január 13., péntek
Délutáni Kekszezés a La Deliziában
Ádámmal tegnap "ünnepeltük", hogy 45 hónapja vagyunk együtt.
Hagyományainkhoz híven elmentünk sütizni a La Deliziába. ( Hagyományok.. Tegnap óta lett bevezetve , szerény személyem javaslatára, hogy minden hónap 12-én üljünk be valahova vagy egy kávéra vagy egy sütire. Az a lényeg, hogy mindig máshová..Tegnap ezt meg is valósítottuk, szóval kijelenthetjük, hogy jó úton halad a kis tervem a hagyományok felé :) )
A választásom a La Delizia nevű kekszmanufaktúrára esett. Már a neve is csalogató volt, a honlapjukról már nem is beszélve http://www.ladelizia.hu/ .
Így hat óra magasságában útnak is indultunk. A Jókai utcáról nyíló kis boltba belépve valóban (ahogy a honlapon említik) rögtön megcsap minket az egész boltot átlengő mennyei keksz illat.
Kisebb sor kivárása után végre megkaptuk a jól kiérdemelt kekszeinket és kávéinkat. Én cantuccini ettem és Latte Machiát-ot ittam, Ádám Tiramisut és csokis marcipános cupcaket evett és egy mogyorós forró fehércsokit. ( a teljes kínálatukat itt megtekinthetjük itt : http://www.ladelizia.hu/kekszek/ )
A saját kis sütijeimmel nagyon megvoltam elégedve finom volt, sajnos Ádám Tiramisuja nem ízlett, de neki annál inkább és ez a lényeg.
Összességében nagyon jól éreztük magunkat és csak ajánlani tudom mindenkinek. Kedv csinálónak , fotóztam pár képet nektek a helyről :
2012. január 11., szerda
A vizsga időszak legideálisabb étele : Pizza
Ma este Pizza a menü..
Nem mondom, hogy Pizzát rendelni nem gyorsabb megoldás, mint magunk neki állni ügyeskedni,de sokkal élvezetesebb és egészségesebb ha mi magunk készítjük el, és ha bedagaszthatjuk (kb. 10 perc) reggel akkor mikor ennék már csak nyújtani kell és 15 perc alatt készre sütni.
A tésztát nyugodtan keleszthetjük jó sokáig. Pizza tésztánk sikere a liszten múlik és ,hogy dagasszuk legalább 10 percig :)
Miért a vizsga időszak legideálisabb étele? Mert szinte magától elkészül ;) Csak bedagasztom a tésztát , az szépen, okosan megkel, majd elkészítem a paradicsomszószt ami nincs 5 perc se, megpakolom a feltétekkel és 15 perc alatt készre sütöm.. DEE...
Mire végeztem a tészta kelesztéssel, sütéssel a kis konyhám romokban hevert ... Valahogy össze kellene hangolnom a főzést és a rendet a konyhában.. de eddig még sajna nem jött össze. ( Mert valljuk be annyira nem poén evés után egy órán át mosogatni és suvickolni a konyhát ..) Akinek van valami jó kis módszere szívesen fogadom :)
Mindenképp el kell mondanom, hogy az igazi olasz pizzát nem tele tömködött feltétekkel készítették, hanem csak paradicsomszósszal, fűszerekkel és mozarellával.
Hozzávalók :
Nem mondom, hogy Pizzát rendelni nem gyorsabb megoldás, mint magunk neki állni ügyeskedni,de sokkal élvezetesebb és egészségesebb ha mi magunk készítjük el, és ha bedagaszthatjuk (kb. 10 perc) reggel akkor mikor ennék már csak nyújtani kell és 15 perc alatt készre sütni.
A tésztát nyugodtan keleszthetjük jó sokáig. Pizza tésztánk sikere a liszten múlik és ,hogy dagasszuk legalább 10 percig :)
Miért a vizsga időszak legideálisabb étele? Mert szinte magától elkészül ;) Csak bedagasztom a tésztát , az szépen, okosan megkel, majd elkészítem a paradicsomszószt ami nincs 5 perc se, megpakolom a feltétekkel és 15 perc alatt készre sütöm.. DEE...
Mire végeztem a tészta kelesztéssel, sütéssel a kis konyhám romokban hevert ... Valahogy össze kellene hangolnom a főzést és a rendet a konyhában.. de eddig még sajna nem jött össze. ( Mert valljuk be annyira nem poén evés után egy órán át mosogatni és suvickolni a konyhát ..) Akinek van valami jó kis módszere szívesen fogadom :)
Mindenképp el kell mondanom, hogy az igazi olasz pizzát nem tele tömködött feltétekkel készítették, hanem csak paradicsomszósszal, fűszerekkel és mozarellával.
- 4 ek "BL55" ez a sima búza finomliszt
- 50 dkg "BL80" liszt (vigyázat ez nem a Rétes liszt! A " Nagyi titka" márkának a Kenyérsütő lisztje)
- 2 ek cukor
- 1 kocka friss élesztő
- 3-4 ek. extra szűz olíva olaj + 5-6 evőkanál a paradicsomszószhoz
- 3 dl langyos víz
- 2 ek. méz (ezt valahol olvastam, de sajnos nem tudom hol..)
- paradicsomszósz (én " Mutti"-t használok)
- 7-8 fokhagyma
- 3-4 ek friss fűszerek (oregánó,bazsalikom, zsálya..) vagy pizza fűszerkeverék
- kevés só
- mozarella
- prosciutto crudo
- ananász (nélküle elképzelni sem tudom a pizzát :) )
+ ki mit szeretne rá
Fahéjas Csigák
Ez egy igen könnyen elkészíthető édesség, viszont idő igényes..
Tanoncoknak: ennél a receptnél a "vaj"nál tökéletesen működik a Rama kocka margarin ( csomagolásán van gramm mérő, igazán hipper szuper) , de a legtöbb esetben én a Rochefort burro tradizionale-t használom sütéshez.
A receptért kattints a képre :)
és az emlegetett vaj :
Egy újabb gasztro blog?!
Életem első blogja... életem első bejegyzése.. :) Hát nem izgalmas? :)
Fél éve költöztem össze.. nagy reményeim szerint a nagy Ő-vel ;)
Minden szépen és jól haladt a boldog és idilli élet felé...midőn pár hónappal ezelőtt többen megjegyezték , hogy mennyire lefogyott az Ádám.. Záporoztak a kedves kis megjegyzések " Jézusom,adsz te neki enni" ; " Normálisan eszik az Ádám"...
Válaszom persze mindig az volt,hogy IGEN ... termesztésen ,hogy kap enni... nem majd éheztetem.. (Az élet csúnya fintora ,hogy eközben én semmit se fogytam.. )
Ugyan egyhangúan étkeztünk, mert hát kinek van ideje egyetem, meló, házvezetés mellett normálisan főzni, pláne hogy nulla tapasztalatom az ilyen fajta feladatok összehangolásában.. Plusz Ádámnak a sok munka miatt nem volt ideje normálisan megenni a szendvicseit, vagy jóval kevesebbet evett az amúgy fini szendvicsekből!!! :)
Aztán megelégeltem mindezt és nekiálltam kutakodni, gyors,egészséges ételek iránt..
Apropó egészséges ételek , néztétek már meg egy előre csomagolt sima sonka hátoldalát?! hús : 54% ( ez több vagy kevesebb "márkától függően" ) majd egy rakás E-betű,végeláthatlan tartósítószerek sora.. és a személyes kedvencem füst aroma.. Wow.. de jó nekem ma már füst aromát is kapok a sonkához.. Kérem szépen ez botrány , hogy ilyet eszünk... Bezzeg nagymamáink éltek 90 évig aroma mentesen, mi meg hát kérem szépen.. elműanyagosodunk.. :)
Kutakodásom eredményeként tárultak elém a mesésebbnél mesésebb gasztroblogok, csodálatos étel fotókkal, jó pár kedvencem lett :)
Egy gond volt velük, hogy nem nekem szóltak.. Egyáltalán nem a kezdő, ügyetlenkedő de annál nagyobb szenvedéllyel főzni vágyó nőknek... Ezek a receptek megkívántak egyfajta tudást, és egy alap szakértelmet..
Megtetszett egy recept, elolvastam és még 20 perc kutató munkába kellett fognom a google-n, hogy alapvető dolgokat megtudjak csinálni mint pl. a rántás.. ( hát mert honnan tudná az ember lánya, ha még sose csinált?! ) blansirozás.. vagy csak "készitsük el szokásos módon" hát köszi szépen.. Nekem még nincs szokásos módom... ( kedves barátnémtól idézve)
Otthon én tanultam és szerettem is főzni, fogjuk rá tudtam is, de mindig kéznél volt anyu aki segített ha a recept értelmezéseben elakadtam.. de most nagylány lettem... nem kérhetek mindig telefonos segítséget.. Hajrá Önállósodás!!! :)
Így ez a blog arra hívatott első sorban : hogy az általam kipróbált és elkészített recepteket érthetően elmagyarázva tolmácsolom felétek , úgy hogy azt kezdőtől a profiig mindenki eltudja készíteni és örömét lelje benne :)
Másodsorban rólam szólna, mind arról ami engem érdekel és kikapcsol :)
Fél éve költöztem össze.. nagy reményeim szerint a nagy Ő-vel ;)
Minden szépen és jól haladt a boldog és idilli élet felé...midőn pár hónappal ezelőtt többen megjegyezték , hogy mennyire lefogyott az Ádám.. Záporoztak a kedves kis megjegyzések " Jézusom,adsz te neki enni" ; " Normálisan eszik az Ádám"...
Válaszom persze mindig az volt,hogy IGEN ... termesztésen ,hogy kap enni... nem majd éheztetem.. (Az élet csúnya fintora ,hogy eközben én semmit se fogytam.. )
Ugyan egyhangúan étkeztünk, mert hát kinek van ideje egyetem, meló, házvezetés mellett normálisan főzni, pláne hogy nulla tapasztalatom az ilyen fajta feladatok összehangolásában.. Plusz Ádámnak a sok munka miatt nem volt ideje normálisan megenni a szendvicseit, vagy jóval kevesebbet evett az amúgy fini szendvicsekből!!! :)
Aztán megelégeltem mindezt és nekiálltam kutakodni, gyors,egészséges ételek iránt..
Apropó egészséges ételek , néztétek már meg egy előre csomagolt sima sonka hátoldalát?! hús : 54% ( ez több vagy kevesebb "márkától függően" ) majd egy rakás E-betű,végeláthatlan tartósítószerek sora.. és a személyes kedvencem füst aroma.. Wow.. de jó nekem ma már füst aromát is kapok a sonkához.. Kérem szépen ez botrány , hogy ilyet eszünk... Bezzeg nagymamáink éltek 90 évig aroma mentesen, mi meg hát kérem szépen.. elműanyagosodunk.. :)
Kutakodásom eredményeként tárultak elém a mesésebbnél mesésebb gasztroblogok, csodálatos étel fotókkal, jó pár kedvencem lett :)
Egy gond volt velük, hogy nem nekem szóltak.. Egyáltalán nem a kezdő, ügyetlenkedő de annál nagyobb szenvedéllyel főzni vágyó nőknek... Ezek a receptek megkívántak egyfajta tudást, és egy alap szakértelmet..
Megtetszett egy recept, elolvastam és még 20 perc kutató munkába kellett fognom a google-n, hogy alapvető dolgokat megtudjak csinálni mint pl. a rántás.. ( hát mert honnan tudná az ember lánya, ha még sose csinált?! ) blansirozás.. vagy csak "készitsük el szokásos módon" hát köszi szépen.. Nekem még nincs szokásos módom... ( kedves barátnémtól idézve)
Otthon én tanultam és szerettem is főzni, fogjuk rá tudtam is, de mindig kéznél volt anyu aki segített ha a recept értelmezéseben elakadtam.. de most nagylány lettem... nem kérhetek mindig telefonos segítséget.. Hajrá Önállósodás!!! :)
Így ez a blog arra hívatott első sorban : hogy az általam kipróbált és elkészített recepteket érthetően elmagyarázva tolmácsolom felétek , úgy hogy azt kezdőtől a profiig mindenki eltudja készíteni és örömét lelje benne :)
Másodsorban rólam szólna, mind arról ami engem érdekel és kikapcsol :)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)