Miért pont Emlékek Konyhája?

Az egész karácsonnyal kezdődött...


 Az utóbbi egy évben komolyan rá kaptunk sütésre főzésre a húgommal, folyamatosan fejlesztettük magunkat és okosodtunk különböző tanfolyamokon.


Jött a Karácsony , és lázasan törtem a fejemet vajon mivel lephetném meg a húgomat Karácsonyra. Mindenféleképpen valamilyen gasztronómiához kapcsolódó dolgot szerettem volna.. És akkor eszembe jutott..


Sajnos az egyik imádott nagymamánk pár éve meghalt, aki  zseniálisan sütött, főzött.  Minden egyes falatban ott volt az Ő gondoskodó szeretete.. .És a meggyes pitéje? Az a fantasztikus meggyes pitéje.. Senki de senki nem tudott úgy pitét sütni ahogy  Ő! Mielőtt meghalt volna megkaptam tőle a mennyei pitének a receptjét, de sajnos halálát kővető káoszban és bánatban nyoma veszett, a receptes füzetével együtt.. 
Teltek múltak az évek mikor megtaláltuk a receptes füzetét a Keresztmamámnál, akkor készítettem a receptekről pár képet, majd ismét valakinél nyoma veszett..
Tavasszal határoztuk el Ádámmal , hogy elkezdjük közös kis életünket. A nagy pakolás és csomagolás közepette megtaláltam a pite receptet. Én még úgy egy papír fecninek nem örültem mint akkor ott :)


Jött a Karácsony és eszembe jutott a receptes füzetről készített képek és a pite recept.
 (Pitét egyébként karácsonykor megsütöttem és osztatlan sikert aratott:) Remélem valamelyik családtagom,mondjuk Csilla?! vagy Húgi?! lefotozta mert sajnos én nem :(.. )
Elhatároztam,hogy elkészítem a húgomnak  Karácsonyra, könyv formátumban.  A könyv szerkesztése közben rájöttem, hogy a legtökéletesebb az lenne ha a családban forgó összes kedvenc recept belekerülne ,azok amik  az adott rokonra, barátra, ismerősre jellemző volt.

"A családot a nők tartják össze. Így volt ez kétszáz éve, és így van ez most is. A férfiak is tudnak főzni, manapság már szeretnek is, de a családot mégis az édesanya eteti. Tőle kapjuk az első falatokat, az ő főztjén nevelkedünk, a családi asztalnál szeretünk vagy utálunk meg ételeket egy életre. A nők azok, akik továbbadják a titkokat, a recepteket. És nem csak az anya a lányának, de a nagymama is az unokának, és az anyós is a menyének. Úgy érzem, a családi ünnepek, hétvégi ebédek tesznek azzá, amik vagyunk..."


Így lett a könyvem és a blogom címe : Emlékek Konyhája


Az eltűnt receptes füzet hol létét máig homály fedi......Valamelyik családtagunknál ott lapul...Nah de kinél?! 


Arról, hogy miért is írok blogot arról már készítettem egy posztot, amit  ITT  olvashattok. :)






A fent említett idézet innen származik :http://fuszereslelek.blog.hu/2011/10/27/holokauszt_szakacskonyv